Néha, amikor a nehéz éjszaka rátelepszik mellemre,
nyomorultul érzem magam. Hiányod árnyéka ott áll
ágyam mellett, s nem engedi soha, hogy kipihenjem
a dolgokat, melyeket elmulasztottam, s elmulsztottál.
Hallgatom, ahogy a sötétség altatót dalol szerelmünk
fényének, sebzetten megérkezik az ébredés hajnala,
oszlanak az ég fekete fellegei. Az első fénysugár átdöfi
szobám ablakát, s a tükrön megtörik a magány dala.
Reggel lett. Indulok Hozzád.
