Ébredés
Ma úgy ébredtem, mintha álmodnék. (Még, és tovább.)
És - emlékszem - álmomban egész idő alatt ébren
voltam. És megint ég és föld között lebegve láttam
magunkat, mint akkor, a János-hegyen. Emlékszel?
Kapaszkodtunk egymásba, nevetve, két "nagyonbátor",
a libegő minden rándulásától még erősebben szorítva
egymás kezét. Mintha az égben ért volna véget a pálya,
s mi egyenesen a torkába mennénk. S lám, fordítva
lett a dolog. Az ég forrasztotta torkunkra a legkisebb
sóhajt is. Ma úgy ébredtem, mintha megint, és újra
álmodnék. Pedig tudom, a tegnapi csók és az ölelés
valóság volt. És valóban eljutottunk a szakadékon túlra.
|
|