Egy csavargóért
br>Nézd azt a csavargót! Ki rongyai közt alszik éjjel,
s álmában, tisztaszobában, terített asztalnál ebédel.
Vagy a másik! Kivel a kereszteződés forgalmában,
két lámpaváltásnál találkozol, és koszos sapkájába
gyűjti azt a pár forintot, melyből valamiképp életét
tengeti. Már ha lehet így nevezni. És ott, a téren még,
a kopott padokon, koszosan, áporodott szagú emberek.
Fájó történetről mesélő, rossz arcú szerencsétlenek.
Jövőjük, reményük, és az egész életük szinte semmi.
Talán a megváltást várják. A napot, amikor egy szép
reggel nem ébrednek fel, nem kelti őket az éhség.
Szégyen nekik a koldulás. És te szégyelled magad,
azért is, ha adni tudsz, és akkor is, ha te sem adhatsz.
És amikor magad mögött hagyod a sánta kéregetőt,
a béna koldust, a nem kívánt fattyát egyedül nevelőt,
elmerengsz-e magadban? Mert meglehet! Egy napon
te álmodsz majd puha ágyat, ebédet egy asztalon.
Vagy állsz a téren, meghúzva magad egy szegletében,
s összehúzódsz, ha valami jól öltözött ismerős éppen
arra halad. És a szégyen keserű könnye marja az arcod.
Kiáltasz: nem én tehetek róla! De a zaj elnyeli hangod.
Nem tudhatod. Lehet, találkozunk egy éjjeli szállón,
a tél hidege elől menekülve, mert átesünk a védőhálón,
és nem lesz kegyelem. Nézd azt a csavargót! Kínjait
nem tudja senki. Szánd meg! Ki tudja, meddig van itt.
Adj neki, ha teheted! Neked kevés az, mi neki az élet.
Könyörülj a csavargón! S az Isten megáld majd Téged.
**
Meghalt egy csavargó az éjjel. Talán éhen, talán a szégyen…
Meghalt egy ember az éjjel, álmában. Nyugodjék békében.
|
|