Monológ
Aztán így a vége felé (ne kérdezd, hogy minek is,
vagy hogy kinek is?)már elgondolkozik az ember.
(Hogy miért teszi?) Mert jobb dolga nincsen neki!
(Vagy ha van is!) Azt hiszem gyáva voltál, gyenge!
De mégsem! Bátor voltál, és erős. Mert hiszen aki
gyáva, és gyenge, az általában nem szokott félni!
És ha néha meg is ijed, akkor még akár vakmerő
is lesz a szerencsétlen. S ijedtében megtanul élni.
Ám te féltél. És pontosan tudtad mindig, hogy mitől.
Meg azt, hogy miért. Épp ezért tudtál olyan bátran
szembe nézni bármily akadállyal. Persze, leginkább
csak félelmedben. És nem mindig. De úgy általában.
Látom, most is ott téblábolsz a keresztútnál. Dönteni
kellene, hogy jobbra fordul-e sorsod útja, vagy talán
a balsors felé visz az út. (Ám Te balga, még most is
csak egyenesen, előre mennél. Még akkor is, ha már
rég nincs út, sem ösvény.) Mert makacs vagy, s voltál,
mint egy öszvér! Fejedbe vetted, hogy most bártan
utat törsz az irdatlan tájban. Mit számít, hogy betörik
a fejed (megint). Lesz időd kiheverni mostanában.
|
|