Hét szűk...
Hét szűk esztendő köszöntött ránk. Úgy jó hetven éve.
De hogy aztán ebben a nagy ínségben valamiképpen
mi híztunk-e, vagy mi történhetett, nem értem. Csak azt
tudom, hogy egyre jobban lötyög rajtunk a sok ígéret.
És valami megváltásról is beszéltek. Meg mondták még,
hogy lesz majd egy utolsó ítélet. Ám ahogy szétnézek,
kik eddig henyéltek, ma sem tesznek másként. És attól
a harmadnapi feltámadástól én valahogy nagyon félek.
Ezért aztán keresztbe nem teszek még szalmaszálat se,
és köveket se görgetek holmi sírhely sötét szájához.
Mert bizony mondom, amilyen szűk az „adjon Isten!”,
mostanában, eltűnik, mielőtt valamiképp látnátok!
|
|