Azt beszélik...
Azt beszélik, hogy meghalt. Hogy aztán
tavaly, vagy tavalyelőtt, és hogy egyáltalán
melyik napján valamelyik évnek, azt már
senki sem tudja. Meg aztán azt is mondják,
- de hiszen ezt meg aztán honnan tudnák!-
hogy nem is élt soha. Csak halt. Meg sem
született, hanem a szülést megelőző percben
már holtan indult a végtelen nagy semmibe.
Beszélnek még valami nőről is. Hogy érte.
Vagy miatta. De végül is, senki nem tudja,
hogy most akkor érte, vagy pedig miatta…
És valami sötétségről suttognak az árnyak,
amely minden reggel Napkelet felől támad.
Talán az ő lelke kél abban új életre ismét.
Hogy hátha most túlélné az újjászületését.
|
|