Fullextra.hu

Felnõttünk hát, vízen és reményen.

És álmodtunk zsíros falatot serényen.

Kenyerünk is volt. Puha, foszlós, fehér.

Akár az álmaink. Mindkettõt mások ették.

Aztán egy nap végül ráébredtünk:

a törött kerekû, lovatlan szekerünk

nem juthat az égig. És tulajdonképpen

a pokol felé haladtunk eddig, és régen

elveszett a tiszta, gyermeki lélek.

Felnõttünk. Álomvízen, reménykenyéren.