Utolsó vacsorám
Még van pár száz forint a zsebemben.
Azt hiszem. Talán kifutna egy puritán,
meghitt, utolsó vacsorát. De már csupán
csak úgy… Minden nélkül. Se tanítvány,
(úgyis hitvány!) se bor. De akkor legalább
egy valamirevaló Júdást hozzatok nekem!
Ki nem csak elárulni tud, hanem ha kell,
akár megtagad. S nem hogy egy éjjelen,
háromszor, hanem ahányszor csak ember
képes lehet letagadni önmaga árulását!
Olyan Júdást hozzatok! Ki vizet prédikál,
miközben részegségtől alig áll a lábán.
Vagy erkölcsről s magasztos eszméről
beszél egy kupleráj emeleti erkélyéről,
s kitántorog fonott kenderkötéllel nyakán,
élete mindig csak résnyire nyitott ajtaján.
|
|