Jó lenne
-Majd ugye jössz megint? Betoppansz várva-várt váratlanul,
mint ahogyan ma is. S én várlak megint a régi téren,
a régi utcán, hol mindig várlak szembejönni Téged.
Jó lenne már beszélgetni. Meginni valakivel valamit.
Vagy valaki nélkül akár. Megbeszélni, mit igyunk,
és kivel. Vagy csak fogjunk valakire valamit....
Születésnapot, temetést, névnapot vagy névtelenül
beleveszni a születésekkor megjelenő halál árnyékába.
Jó lenne mindenről beszélni már. Nyíltan. Mint régen,
(mint akkor, és ott, azon a bizonyos téren)
ahol várom, hogy szembe jöjj, ahol mindig várlak.
Azon a régi utcán, ahol még sosem jártam,
s hová menni kéne. Ma, vagy éppen holnap délben.
Olyan mindegy. De indulni kéne már. Harangszóra,
vagy kakasszóra. Hogy napnyugtára virradóra
odaérve visszanézhessek a kihalt útra,
s láthassam vakablakok tükrében újra
a részegen beszélgetnivágyó holdkórosokat.
Megbeszélni… Elmondani, mit rejt e csönd magába
s hogy csak az idő röhög a markába,
mert ellenünk dolgozik éppen, s mi neki nyújtunk
segédkezet, mikor egy Más szívében gyújtunk
tüzet, mert kevés az idő és sok a tér, míg két kéz összeér.
-Majd jössz megint ugye? Mint ahogyan jön a gondolat.
Váratlanul...szembe velem a kihalt utcákon.
Megbeszélni, mit is gondolsz arról a részeg térről.
|
|