Eltévedt út
Szerintem valahogy mindig
eltévedt az út. Hiszen
azt azért mégsem hiszem,
hogy mindig csak én vétettem
el (biztos léptekkel) a jó irányt!
- Azt a régit: csak úgy, torony iránt!-
Pedig mennyi jó keresztút!
- Ami sehonnét sehová fut-
tévedt rajtam keresztül…
mély nyomokat szántva
lelkem szürke porába.
Vagy hát az is meglehet,
hogy mégiscsak én voltam,
aki egyhelyben futottam,
míg végül sehová jutottam.
- eltévedt, elvetélt, elvétett úttalan
utakon lépteid minduntalan
s mindhiába kutatom…
- elveszett lépteid azokon
a sosem volt, eltévedt utakon.
|
|