Mire volt...
Majdan a végelszámolásnál, az üvegablaknál
ne kérdezd Barátom, hogy: aztán mire volt
jó mégis ez az egész. Mert nem tudom.
Még azt sem, hogy jó volt-e egyáltalán
valamire. Azt sem, hogy jó volt-e. Meg hát
azt sem tudom, egész volt-e ez, ami volt?
S hogy való volt-e valamire is. S ha igen, mire?
Még csak azt sem mondhatom: egész jó volt.
De tudom, hogy volt. (Ám azt már nem tudnám
megmondani, hogy való volt-e). S ha nem volt
jó, akkor rossz volt-e. S ha igen, mire volt jó
az a rossz? Mert minden rosszban van tán
valami jó. Hát azt hiszem, hogy nekem már
csak EZ a jó jutott. A rossz maradéka. Vagy
a jó osztaléka, zárszámadás után. Mint
keserű szájíz után az édes múlton rágódni…
Hát mondd csak: mire volt a szerelem, remény,
hit, hisz majd´ mind tévútra vitt! Vagy az erény
mit ér, ha nincs miért? Vagy tán épp ezért?
Talán önmagamért? Igen, talán azért.
Önmagam valóságáért. Arra volt jó…
De arra egészen jó volt ez a rossz is.
Tehát semmirevaló volt. Még a jó is.
Így hát, azt aztán végképp nem mondhatom,
hogy semmire sem volt jó. Mert arra nagyon.
|
|