Utazás és utószó
A hat-húszas vonattal utazott el.
És vasárnap. Kora reggel:
a szerelem.
Tőlem el sem köszönt. Csak Neked
intett búcsút. És még azt sem
akkor reggel.
És nem a sínek mellett. Hanem
mikor még azt hittem: sínen
van itt minden.
Vonatra szállt hát a szerelem,
boldogsággal a zsebében,
búcsút intett.
Vagy a boldogság utazott el?
És lehet, hogy a szerelem
ami integet?
De végül is, az is meglehet,
hogy a szerelem bennünket
tett zsebre… Kedvesem.
Utóirat
Hat, vagy húsz éve utazott el
a szerelem? Már nem emlékszem.
Csak hogy: elment.
És arra sem, hogy integetett-e
a peronon, vagy csak csendben
elosont, elszökött
a némán bámuló sínpárok között.
-Talán tavaszon megjövök!
Ígérte. Én várom.
Becsomagoltam poggyászom,
(kevés örömöm, sok gyászom)
hogy indulhassunk, túl az álmon,
s hetedhét határon.
De vajon megismerem-e még?
És vajon Ő megismer-e még?
Abban a régi zsebre tett szerelemben…
|
|