Vers
Daloltak a madarak
miközben a hajnal szíve hasadt
a percek a képek
mint Bábel, most belém omlanak
poklok jönnek értem
s én az éj sötétjét egyre várom
hogy vigyenek megint
országodba Uram, pille szárnyon.
Sírnak a gerlék is
a Fagy Otthonában, és én látom,
ahogy a fénysugár, mely
az égből tört elő, keresztül döf megint,
és meztelen táncolnak
köröttem a lányok, de már semmit
sem látok táncukból,
mert a szemfedő eltakarja a jövőt.
Ordítani szeretnék,
de elveszett a hangom, csak suttogni
tudok, hogy bocsánat,
És nincs madár és nincs dal, semmi
Remény, mert mindet
elvitte a Fenevad az ő szarvai között,
-én is elköltözöm-
|
|