Üzenet a szanatóriumból
I.
Elmeháborodott. Ezt mondták az orvosok.
Persze, még emellett sok más egyebeket
is mondtak, nyilvánvaló, de az irányadó
mégis ez a szó volt. Amit hallottam még,
mielőtt továbbmentünk azzal a barnaszemű,
kacagó ajkú lánnyal, hogy majd a kórházzal
szemben lévő Leilához címzett étteremben
táncolhassunk egymással a kék végtelenbe…
II.
Az ajtókat magamra zártam.
Zárt ajtók mögül úgy kiabáltam:
A te anyád is vérben tocsogva
szült ide, ebbe a mocskos létbe!
És meghasonlott önmagam
a másik szobában, keservesen
zokogva borult az elmém helyére.
|
|