Legutoljára
És legutoljára, a végén (már nem is tudom,
hogy minek a végén, vagy hogy minek
utána) még marokra fogta saját haját,
hogy talán, ha annál fogva kiemelné magát.
Legutoljára. Csak az ereje…- ha volt is
valaha, persze-, most is cserbenhagyta.
Így aztán a végén már csak a haját tépte,
(még mindig ugyan arról van szó, a sajátjáról)
hogy ezt az erőtlen befejezést hagyta a végére.
A saját hajtépett, erőtlen, helybenhagyott véget.
Az csak később derült ki, hogy jöttek még sokan
mások. Temérdeken, még temérdekebb kézzel,
és mind hajat követeltek, hogy abból egyszerre
töménytelen tépést csináljon, vagy csak ráncigáljon
ráncba szedés címén.(merthogy jogot nem tanultak)
Csak hát… mire a töménytelen emberkezű
tömeg megérkezett, akkorra az is kiderült,
hogy emberünk - jóval előbb-, még a vége előtt
önkezével vetett véget (hajlamai végett)
fején hordott ékességének. Egy hajnalon.
|
|