A Doktor Úr
A minap, egy este séta közben a Doktor Úr
(ki pár házzal a sarkon túl lakik), rám köszönt:
Jó estét költő úr! Hej, de rég láttam vendégül önt!
Hogy van, hogy van? Egészség? Vagy írogat még?
Iszogatok hát!- mondtam én. De csak úgy módjával,
cseppenként… Helyes! A mai zavaros világban
nem is lehet csak úgy írogatni minden félét, mert még
a végén megütheti a bokáját, aztán jöhet ambulánsan.
(Persze, ha tud járni egyáltalában.) Magyaráztam
volna még, hogy a politika, nem az én asztalom,
inkább valami asztali kadarka, vagy mi a frászkarika,
s nem holmi politikai irka-firka. De a Doktor úr
már csak búcsút intett, és a saroknál befordult…
S én néztem utána, ahogy a szivar füstje szétterül
az úton. Haza-fele tart… „Hazádnak rendületlenül…”
|
|