Ami kimaradt
Ami kimaradt.
Hogy aztán belőlünk maradt-e ki,
vagy a történetből (mármint hogy
a mi történetünkből, vagy pedig
mi maradtunk ki a történet egészből?),
meg nem mondanám. Csak azt,
hogy valami még mindig kimaradt.
Valahonnan. És persze valamiért.
No, azt sem tudnám megmondani,
hogy végül, ami maradt, az lehet-e
a maradék, vagy az az egész? És
hogy az osztás kifosztás volt, vagy
hogy senki nem osztott, csak kapott
mindenki egy kis maradéknyit
egész fejében?(De egészen kicsi
osztalékot persze, a minden helyében.)
És aztán azon sem csodálkozott senki,
mikor fennen szóval kezdte hirdetni
mindenki, hogy nem is az egész
a lényeg! Hanem hogy egészében
egész szépen lehet abból a maréknyi
maradékból légvárakat építeni!
Így hát, ami kimaradt, vagy éppen
úgy múlt el, hogy semmi sem ragadt
meg bennünk, nem kell ecsetelnünk,
gyógyírt keresnünk rá. Mert kérem,
az egészben a legtöbb az lehetett,
ami kimaradt.
|
|