Az Első Forradalmár
Ha majd eljön egyszer végre valahára!
(Bár ha már élne!) Az a valaki, legyen
az bárki is. Jöjjön bárhonnan, akár a
pokolból is, csak már előkerülhessen!
Aki kiállna, hogy kimondaná a célt!
Hogy nem Európa, még csak talán
nem is a Világ, s talán nem is a Haza!
Hanem az Ember, maga. Az egyén!
Mert csak annak, ki érzi becsületét,
Néki kell Európa, Világ, és így talán
volna miért védeni a Haza becsületét.
(Képzeld a Nagy Házban, ha lelke járna,
mit gondolna Kossuth, Deák, Széchenyi!
- magában? Bizonnyal felháborodna, hogy:
Ez lenne hát, ennyi tényleg a Magyar név,
a Magyar Nép? S ezek itt, ezek vezetnék?
Ha ugyan találnának valakit, s nem űrt csupán)
Hol itt az ember? Aki mérték: ez itt az érték!
S ha ezt végre valaki már kimondaná!
(persze, hogy mindjárt agyon vernék,
de csak úgy hamarjában, gyorsan)
De mégis! Ő lenne az első forradalmár.
S ha lennének, kik meg is hallanák szavát,
eljönne az első forradalom is talán.
De addig… Míg ember Embernek farkasa,
s az ember eszköz, csak leltári szám,
ne tartson rá igényt sem Haza, sem Világ.
Hol hát? Hol van az első forradalmár?
S az az első nagy forradalom meddig vár?
S hol van egykori hites Magyar Hazám?
(Konc lett bizony, s az ebek húzzák!)
S Ti bátor Magyarok! Hát hová bújtatok?
Csak egy lenne! A pokolba is végre!
Legalább az az egy kiáltaná az égre:
EMBERSÉGET az EMBERNEK!
2004.07.22.
|
|