Anna
Úgy suttogom a neved, mint haldokló az Imát.
- Csak Benned hiszek, légy, ki engem megvált -
Úgy, ahogyan egy törékeny álomról suttoghat
az ember, félve, hogy a legkisebb neszre elszáll.
Úgy veszem számba a neved, mint a szent ostyát,
oly áhítattal, olyan alázattal, hittel, mint miképpen
- Hiszek az Egy Istenben, Mindenható Atyában!-
Mert hiszem, hogy Te vagy a lelkem tükörképe.
Ha csak hallom a neved, mintha Tündérek dalát
hallaná meg, ki eddig a hangokat sem ismerte,
olyan lesz e név, olyan zene, s úgy járja át a lelket,
mint orgonaszó csendül az éjjeli Istentiszteletbe.
Úgy suttogom a neved, mint Te suttogtad nekem
Holdfényes éjjen s Napfényben fürdő reggelen,
szerelmi csatáinktól fáradtan, mint halk sóhajt:
- Tied a testem, lelkem, mindig szeress engem-
Úgy suttogom a neved, mint ahogy az erdő fái
suttognak. Mert olyan vagy Te, mint égi manna,
Te vagy nékem a Kánaán, boldogságom forrása
S neved, mint virágméz, olvad a számban: Anna
|
|