Mióta elmentél...
Mióta elmentél, még a higanyszál is fázósan
húzza összébb magát a hőmérő üvegében.
Azóta hidegebbek a reggelek, és még a Nap is
dideregve sétál, csak éppen téblábol az égen.
Azóta magányosabb lett még a kóbor kutya is
az utcán. Azt már bizony meg nem mondanám,
hogy én hasonlítok rá, vagy éppen ő hasonlít
a magamfajta kóbor lélekre, ki mostanság
azzal múlatja éjjelét, hogy bús kínjában vonít
a Holdra. Így telnek az éjszakák, s az álmok,
mióta elmentél Kedves! S mielőtt elmentél,
az óta a perc óta, csak az érkezésedre várok.
|
|