Hát...így
Verseim? Papírok és betűk kusza halmaza....
néhány mondat, útkeresés. Talán haza. Vagy
csak valahova. Sorok, sorsok és keresztek,
egymáshoz illeszkedve, mint narancsban
a gerezdek.(És a hús, és a hártya, és az erek)
Aztán a kályhára tett narancshéj illata tölti
be az estéim üres zugait. Négy év. Papíron.
Ennyit adtam kezetekbe. És mi előtte volt
(sötét ruhán fehér folt), azt a negyvenet.
Tetézve azzal a néggyel. Ami felnégyel.
(De azért a várfokán, négyféle képen is akár,
de Nemo nevet vissza. Tiszta diliház)
Lehetünk mi költők. Sorsunk más írja.
És mire kiderül, hogy írástudatlan bírja
e jogot, ránk záródik a búcsúszó.
(Már négyelve, de még nem szegezve)
- a Sors kancsal tekintetével is verve!-
Dübörög a föld, emelkedik a szókupac,
mindegy, hogy áldasz, vagy leugatsz.
Belém kondulnak a nagyharangok,
valami sosem volt templomokban.
Papírok, versek halmain értetek zokogok.
|
|