Csak a kövek...
Csak a kövek hallgatnak némán. Csupán
az élettelen kövek. Akár egy szikla ormán,
zúgó szélben, akár valami tóparton fekve,
vagy valami rég kiszáradt folyómederben.
Meglehet, még a fák is csendben vannak!
Akkor sem jajdulnak, amikor meghalnak.
Még talpon vannak, de már akkor holtak.
Csak a fűrész visong, nem kik élők voltak..
És leginkább persze, azok a megkövült fák!
Melyeket élve temetett az idő maga alá.
Azok vannak csendben. Ennél töményebb,
mélyebb csend talán soha nem is létezett!
|
|