Valahogy este már hidegebb volt a szobában.
Vállamon felejtett finom illatod ott szunnyadt,
hangoddal együtt, megbújva bordáim között, pár
halk dobbanásban. Nem hallottad bár, de tudtad,
amit párnámba súgtam, mikor rám hullt a sötét.
Aztán, arra emlékszem még, hogy valami szépet
álmodott az éj. Meg arra, amikor megsimogatott
a reggel, s a nap végül mégis csókoddal ébredt fel.
