lépcsőházi capriccio-blues
belépek a kapun,
a Mennyország vaskapuján.
egy hosszú nap után
a panel álomvilágba
most érek haza.
s a postaládában
rögtön vár reám
kifizetetlen számlák
számolatlan hada.
a földszinten hatalmas dobozban
szelektív papír-hulladék.
tele nem olvasott
reklám szórólapal,
inkább az árát adják nekem.
áldja meg a multikat
az adakozó kedvű Ég.
az első emeleten
van még levegő.
egy ajtó mögött készül
ínycsiklandó illatú kaja.
és ott, abban a lakásban
lakik egy B-52-es
bombázó anyuka.
a másodikra érve
homlokomon néhány
izzadtság-csepp bújik elő.
erről jut eszembe,
megint nem fizettem be,
és vár reám a közös képviselő.
a harmadikon már
fogy a ritkuló levegő.
a fordulóban rengeteg virág.
mint megannyi mini tuja.
de nem vagyok egyedül,
mert ugat már
a Mázli nevű földszintes kutya.
a negyedikre érve
végre itt a végállomás.
kedvetlenül nyitom a zárat,
mert odabent
sok ittlakó
álom ellenére
vár reám
egy magányos lakás.
|
|