szonett a Földhöz
meghajlok nagyságod előtt, óh drága Föld!
a létnek anyja, mindennek eredője.
az élet testedben terem, belőled sarjad,
s leszel tenmagad néki temetője.
öledbe hullajtom szerelmem legszebbik magját.
keljen életre áldott méhedben,
szüld meg azt kínok között
és nőjön belőle százszor száz virág.
nevelj gyönyörű völgyeket és magas hegyeket!
válladat mossák kanyargó folyók,
szomjadat enyhítsék csillámló tengerek!
szép arcodat fürösszék lágy tavaszi esők!
szalmaszín hajad fésüljék szellők!
fogadj magadba halálom előtt!
|
|