állok a holnap Ítélőszéke előtt. hajamban, a büntetésre váró kalózéban, az áhított Kék-szalag, mint büszke óceánjárók füstöt okádó kéményén, várja, hogy mi történt velem tegnapelőtt. múltamból sikerült-e építeni a "volt"-nál szebb jövőt? vagy elsüllyed a tegnap a mával együtt, és nem lesz már nékem a réginél jobb, új időm. tegnap, ma, holnap kérdése valamikor döntésre vár. jön majd a verdikt, törnek pálcát sorsom fölött, én jó kalózként építem új hajómat, a " holnaputánt".
