Platon szerelme
ott, fönt az Olümposz szent hegyén
szépséges Istenek járják dévaj táncukat.
fölöttük a valószítlenül kék ég,
mint az acháj-tenger,
alattuk duzzadó gyümölcsöt kínáló
szőlőtőkék végeláthatalanul hosszú sora.
szól a vidám zene, messze hangzik
a gyöngyöző kacagás.
ruhák széle lebben a szélben,
szomjukat oltja jó vörös bor,
testüket hűsíti halkszavú forrás.
ott táncolsz közöttük Te is.
Néked szól a legszebbik zene.
szemedben napvirág ragyog,
szádban csintalan szellők frissítő lehelete.
nézlek csak innen, a messzi Földről,
és csodálom gyönyörű táncodat.
szinte lebegsz a virágos felhő-réten,
és öleled öröklét mosolyodat.
nekem marad a földi lét
|
|