elhullajtottam lyukas zsákomból utolsó féltett kincsem, szépen fénylő, igaz csillagom. nem ragyog már ágyam fölött az éjben, nem fűz sugárkoszorúba úgy, mint régen és üres a magány, mit maga után itt hagyott. törlöm le keserű könnycseppjeim, hogy ne lássa senki feneketlen bánatomat. felnézek az üres égre, gondolok a tegnapból nyíló holnapra, és foltozom be csillagomat visszaváró csodaszép zsákomat.
