hiányod perceit számolom a távolság kínzó méterein át. orromban tested bódító illata, szememben gyönyörű szép képed, ölemben az együtt el nem töltött magányos éjszakák. bújj ide hozzám! hajtsd vállamra borzolt, kócos fejed! kicsenünk egy darabot a Napból, adjuk hozzá ölelkező lelkünk, és magunkévá tesszük a nékünk szánt, jóllakott kék eget
