Az öreg sírásó éneke
A tenyerem oly kérges, mint a jó öreg anyaföld.
Ismerősöm nékem homok, agyag, sár és a szikrázó kő.
Arcomon jeges szél és tűző nap hagyott nyomot,
Mert tudják azt, hogy én sorstársuk, a sírásó vagyok.
Tisztem az, hogy utolsó lakhelyed elkészítsem én.
Testedet a föld, lelkedet várja már az ég.
Földi létedben az utolsó ásónyomot én hagyom,
Hiszen tudod azt, hogy a sírásó én vagyok.
Nem parancsol nékem sem Isten, sem a Halálnak Angyala,
Jöhet égi fény, vagy a mennydörgő éjszaka.
A születés és halál útján a végállomás én maradok,
Ne félj tőlem, vigyázok rád, mert a sírásó én vagyok.
Én vagyok az, aki utolsó utadon Téged mindíg elkísér.
Legyen tűző nyár, jeges eső, vagy kegyetlen hideg tél.
De ki kísér el engem ha e Földet végképp itt hagyom?
Ki temet el és vigyáz majd rám, hiszen a sírásó én vagyok.
( részlet csitesz Francois Villon utolsó testamentuma c.opuszából )
|
|