| csitesz |
Napraforgó |
add mosolyod,
mi a távolból jön felém!
add gyönyöröd,
mit befogad az ég!
add mindened,
és mindenem adom!
add életed
és életem megkapod!
|
|
mindenem a tiéd
kéretlenül adom
nélküled nem múlik már
egyetlen napom
reggel ébredek
neked kívánok jó reggelt
és ha eljön az éji óra
aludni veled térek
hallgatlak míg meséid
véget nem érnek
bizonyosságot kérsz
arra hogy szeretlek
miért nem hiszel
soha a szemednek
ha a szemed nem lát
érezzen hát a szív
suta szavakkal
engem táncba hív
|
török kemény vas láncokat,
felejtek régmúlt mosolyokat.
akarom, hogy miénk legyen
a Föld és az Ég,
akarom, hogy velem
Te boldog légy.
|
|
boldog vagyok ha hallom dalodat
boldog vagyok ha látom mosolyodat
boldog vagyok ha két karod átölel
boldog vagyok ha soha többé nem enged el
|
itt vagyok, lelkem erőtlen száll.
Tiéd lett, segítséget Tőled vár.
adj erőt és midig Veled leszek,
szerelmünk írigyli majd
a földön járó képzelet.
|
|
mit nekem képzelet
nem kellenek szavak
a sóhajtás az érintések
sokkal többet mondanak
kezem nyújtottam
ha akarod megfogod
ígéretem ha kéred
azonnal megkapod
|
egyet kérek álmok
távoli Asszonya.
legyen miénk a jövő
és egy meghitt
kiszsoba.
szeressük egymást,
mint eddig senkit még,
nevet ránk a Föld
és az Ég.
|
|
egyet igérhetek most hogy megtaláltalak
szívembe téged végleg bezártalak
adom a kulcsot jó helyre rejtsd most el
hisz e földön többé úgysem kell
|
itt van a kulcsod, többé már nem kell.
a zajló Tiszába most dobom el.
sodorja azt hosszú évszázadokon,
rá szükség nem lesz földi napokon.
|
|
se nappalokon se éjeken
hű társam immár meglelem
vár ránk most csendben egy kiszoba
szerelmünk ott kerül zálogba
kezedbe teszem most kezemet
sorsodhoz kötöm most életemet
szemedbe nézek és jól tudom
mit adok azt vissza is kapom
|
leborulok előtted,
mint Krisztusom előtt,
mosom lábaid és kiáltom,
szeretem Őt!
hallják a Hegyek
dörgő szavaimat,
lássák a Csillagok
szép mosolyomat.
|
|
én most a holdnak fogadom
ezt a férfit többé el nem hagyom
hallják az erdők zúgják a vad folyók
közössé válnak mától a holnapok
|
az erdők, a mezők
hallják szavaidat.
miénk lesz a fénylő Nap,
miénk a gyönyörű Éjszaka.
válaszd ki utadat,
találd meg ösvényedet.
ádljad a Sorsot, mely
hozzám elvezetett.
adom most Néked szívem,
mi köréd ezer sugarat fon.
leszek örökké melletted,
a hű Francois Villon. |
