szakálladat belepte a
finom, fehér hó.
porcukor, vagy liszt talán?
esetleg tengeri só?
viseled bolond fövegem.
tőlem loptad el!
bukfencezünk háromat,
vagy hatot tán,
adom néked el.
megszámítom ám az árát!
szavaid bölcs ízét.
ifjú lelked titkát,
cikk-cakkos életed minden neszét.
a szerződés hát megköttetett.
hordhatad süvegem.
az enyém szavaidnak varázsa,
üveg borunk,
saját szerelmeink, kikkel
életünk állomására
a vasúti pénztárnál
még kétszáz évre
egy oda-vissza jegyet veszünk fel.