halálomra
ha majd eljön értem a Mennyből
egy női Angyal, és mondja,
hogy földi létem órája lejárt,
indulni kell,
felelem, rendben,
ha menni kell, hát menni kell.
veszem fogkefém, mobilom,
és maradék pénzemet.
kérdem tőle:
teát, vagy kávét szeret?
kínálom ásványvízzel.
mondom néki:
hosszú volt az út.
míg el nem indulunk,
pihenje ki magát,
ágyam menedéket nyújt.
dícsérem szép haját.
kedves mosolyát.
símítom lágy keblét,
csókolom homlokát.
bontom ki angyali lepléből.
látom a csodák egymásba
fonódó körét,
együtt élvezzük
az ég, és a föld
minden gyönyörét.
testünk izzadtan hever az ágyon.
lelkünket várja már az ég.
és ha a boldog kábulatból
magunkhoz térünk,
mondja nagy komolyan.
nem érdekel a Mennyország többé.
maradok veled itt, a földön.
holtomiglan-holtodiglan.
|
|