derék lovag, Te keresztes.
nyugodj le, arádért ne reszkess!
megkapta tőlem, mire szíve, teste vágyott,
gyönyörében még mindig nyomja a hitvesi ' ágyott'.
szépmívű kulcsod csúszik majd a zárba,
olajoztam rendesen, nincsen annak párja.
ne hajszold váltott lovaid túlzottan agyon,
szép feleséged most is jó kezekben vagyon.
én is rohanok, mert vár reám egy leány,
szaracén,
kinek tisztességét tőled megóvom én.
a konzervnyitóm azonban magammal hoztam
és,
Te meg malmozhatsz egyedül bontatlan
páncélodban kastélyod tetején.
szépséges arád sír majd, mint a zápor,
Te gubbasztasz páncélban, Ő mondja:
Casanova! ne tűnj el, mint a kámfor!