álltunk mi együtt, néhány percre az élet-színpad magányos közepén. a nézőtér egy rajongón kívül csendes, a körülmény-es porondmester lefújta a további próbát, és kialudt minden gyertyafény. csendben töröljük le arcunkról az együtt rajzolt fájdalom-mosolyokat. feketére festett könnyekkel búcsúzunk egymástól, egy utolsó gyengéd ölelés, és ruhánkra kitűzött papír-szívünk mélyen behasadt.
