csingacshukk az utolsó mokaszin
ül a kocsma asztalánál.
előtte hosszú kávé, két cukorral,
benne jó adag tejszín.
hat-dioptriás sasszemével kémleli
a vadon minden szavát,
közben éles fülével, mint a nyúlnak,
hallgatja surlódó női neccharisnyák
észt-veszejtő zaját.
felajzott íja feszül ölében,
széles hátán nyíllal teli tegez,
éber tekintete nem kerül el semmit,
bozótos völgyekre, dús halmokra szegez.
és ekkor meglátja az erdő legszebb vadját!
száján vastag rúzs-csik.
bizonyosan dicső törzse jele.
karján pedig made in China kiskosárka,
remélhetőleg echte magyar borral tele.
csingacshukk még miindig felajzott íjjal
hátulról közelíti meg mit sem sejtő áldozatát.
hozzáhajolva fülébe súgja a jól bevált varázsigét:
szép erdei Tündérem!
fizess nekem előtte egy áldomást!