a vers beteljesülése
ím, eljött minden vers-firkáló ember
dédelgetett vágya.
versével palackból szellemet szabadított ki,
bár, igazából, be sem volt az hét-lakattal zárva
elkövetett egy oly nagy feneséget,
hogy véleményileg megosztotta az
őt olvasó úri közönséget.
egyik oldal pfujjol. mondja: mit írtál, te tökfej!
másik oldal tapsol. kiált: ez ám a vers! hej,hej!
elvtársak! a Tokiói szamuráj ének c.opuszom
osztályharcba öltözött!
zápororznak ellen-ellenvélemények
villámló tekintetek között.
feltámadott a tenger!
a négy hozzászóló tengere!
reggelre csatlakozik hozzájuk
a Hét tengernek ördöge.
"zúgj szél, zúgj!" mondta Lear, nem az ír,
de az angol király!.
közben körözött feje fölött
egy eltévedt orosz sirály.
csatáznak az érvek, egyik okfejtés sem buta.
és megnyerte egyedül a II. világháborút
a Négy páncélos és a kutya.
s a vita hevében forrósodik a forró levegő,
nézd! a tó fölött ott kering egy fehér hattyú-lebegő!
értelmezzük a verset jobbról is, meg balról is,
addig ír egy jó kis verset a Pressernek
a gyöngyhajú Adamis.
elemezzük, értékeljük,építsünk fel biztos ideát,
közben találgassunk Mulder ügynök, hogy a rímek
itt vannak, vagy odaát.
gyártsunk sok-sok eszmerendszert,
tévedni mi nem fogunk,
az asszonynak aranygyapjút
havi fixből venni biztos nem tudunk.
igazáért küzd két tábor, derűre jön nagy ború,
Cromwell pajtás, élezd kardod, lesz
egy újabb polgár-polgár haború.
hogy milyen a vers? lásd, dönteni mi nem tudunk.
nevezzük a versversenybe, és két kézzel szavazunk.
|
|