most mesél a csend. ez itt a csendnek szava. símítja lágyan arcod, és eltűnik a hosszú éjszaka. szóljon a csend! szépen tovább. fogjon ecsetet, és törölje le a sok meg-nem-élt éjszakát. és mondja a csend: festünk majd képeket! amik csak a miénk, és lesznek színeik, melyek nem a mélybe, de az Ég felé néznek. tudja a csend. a csendnek szavát. látja a képeket, és a színek mosolyát.
