" a remény hal meg utoljára."
mondta a hal, amint
egy csónak oldalához
szorosan odakötözve
ringatózott csendesen
a kalózoktól hemzsegő
Karib-tengeren.
közben nagyétkű cápák
lakmároztak büfögve
kéjesen testéből
elterülve
a sós-vízű kereveten.
folyt a vér!
csattogtak álkapcsok!
tódult a filmrendezők
végeláthatatlan sora!
közben teste csak fogyott,
mint jól beharangozott
árleszállítás előre-csomagolt tora.
gondolta:
ilyen sztár, ha beledöglök is,
nem leszek már soha.
az öregember
meg csak evezett egyre.
gyertyája
teljesen  leégett.
a hal húsát
felfalta az éhes valóság,
a film egy óvatlan
mozdulat miatt kiégett.
most mindketten
a parton pihennek.
azt hitték,
kihívták a pakliból
a legerősebb adu-t.
" a remény hal meg utoljára."
gondolták.
csak azt nem tudták:
én, a cápa zárom be
a legutolsó kaput.