a zongora billentyűin járva meg-megállt, és körülnézett. azután lassan, óvatosan lépett tovább. kezében volt egy napernyő. olyan, XX. századbeli valami. nyitogatta, csukogatta, nem tudott vele mit kezdeni. próbálta kecses lépteivel hangra-kelteni a néma zongorát. a hangszer meg csak állt önnön-feketében, és nem érezte a nagy csodát. azért csak lépdelt tovább, puha talpaival lágyan símította a szótlan billentyűzetet. türelmesen várt, és suttogta: lehet, lehet, lehet.
