születésnapomra
47 éves lettem én,
Neked szól ez a költemény.
kecse
becse.
ajándék, mellyel megnyerem,
udvarolok is hevesen,
kezét,
hevét.
sok évem immár elgurult,
a legszebb alma ölembe hullt,
egye
fene.
lennék golyóstoll oktató,
nem paragrafust koptató
hiú
fiú.
de nem lettem, mert Szegeden
fölvett engem az egyetem
szava,
kara.
tanultam időt eleget,
szerettem egy lányt szertelen,
remény
regény.
suttogta fülembe, jer velem,
átmegyünk együtt az életen,
elmúlt
idő.
most átkarol újra a szerelem,
kócolja hajamat rendesen,
az ám
babám.
írom most szépen e sorokat,
várom, hogy homlokom borogasd,
legyél
enyém!
|
|