az álom éjszaka nem jött át szobámon. nem lóbázta lábait, mint szokta, fáradt szempillámon. gondolt egyet, fogta kopott tarisznyáját. s elindult, hogy elmondja a Világnak magányát. útközben könnyeivel megöntözte a kiszáradt rétet. bágyadt karjaival átölelte az üres messzeséget. jéghideg szél karmolta gyenge testét. hangosan siratta elvesztett kedvesét.
