csak egy függönybe öltözött. huncut mosollyal terítette magára a hófehér, átlátszó leplet. pördült egyet, kacagott, és elfújt minden szomorkás kedvet. két érett cseresznye mellein várta hogy érintse éhesen szájam, vadregényes öle kínálta önzetlen, hogy csitítsa soha el nem múló vágyam. majd nyújtózott kéjesen, megpihent szerelemtől fáradt sok izom, kitárta két karját, cinkosan kacsintott, mondta, vár reám egy újabb horizont.
