bűnöm
érintetlen nászban fogantam én.
az égen akkor egy csillag
fényesebben ragyogott.
majd kilenc hónap múlva
fénycsóvát rajzolva az égre
mutatott három királyoknak
követni helyes útnyomot.
apám, ki fölnevelt,
hasznos mesterséget bízott reám.
szeretni az embert és a szépet
tanított meg kedves édesanyám.
a világból sokat láttam.
sarumhoz tapadt hegyek, síkságok
felkavart pora.
megtanultam, hol jó az ember,
és láttam, hogy hol maradt ostoba.
egy napon a Hang azt mondta,
hogy másoknak is meséljem el.
hadd tudja meg mindenki, hogy
a tiszta szív az érző léleknek
miként enekel.
bejártam az országot. sok-sok
beszédem igaz fülekre talált
majd továbbadták azt békés falak között,
és hűvös, tábortüzek hajnalán.
tudtam, hogy jó az ember.
de néhanpján szándéka
rossz útra lel. vétkezik, ha fáradt,
vagy ha esze a kérdésre hamisan felel.
megértettem, hogy születésem óta
nekem osztályrészül egy küldetés jutott.
szabadítsam meg a csúnyától a szépet,
és nyissak az igaz hitre fénylő ablakot.
megtettem, mint nemző Atyám
33 éve bízott reám.
magamra vállaltam a világnak minden bűnét,
csüngve itt, a kemény fakereszten,
várva, hogy feltámadjak három kakasszóra
a barlangban, egy hűs reggel
harmatos hajnalán.
|
|