a panel ház  negyedik emeleti
lakásának erkély ablaka
egy kis erdőre néz.
írjuk saját sors-tragédiánkat,
kopik a toll,
a sok gyűrött papír összebeszél.
közben nézzük az erdőt, a zöldet.
figyellek Téged.
mennyire szép, mennyire szép.