minek nevezzelek,
ha az aszfalt-kígyó kilóméterek
tekergő távolából nem látom
szép napraforgó szemed?
minek nevezzelek,
ha a lehallkított fények homályában
vakon keresem két kezed?
minek nevezzelek,
ha a magány szadista csöndje
ezer decibellel sajgó fülembe tép?
minek nevezzelek,
ha béklyóba csomagolt lábam
nem előre, nem hátra, csupán helyben lép?
minek nevezzelek,
ha a kínzó vágyak farkas-vonításában
nem hallod meg kérlelő hangomat?
minek nevezzelek,
ha egyszer száraz torkomon akad a szó,
és lehajtott fejjel, de másfelé fordítom lantomat?
minek nevezzelek?
neveztelek
már százszor,
ezerszer.
nevezni akarlak
már csak egyszer.
legyen napsütötte
tengerpart
minden jégverem.
felejtsd a múltat,
jőjj hozzám, és
örökre légy velem.