a távolban
a távolban oly halványak a fények, az ajtók mögül szomorú nóta szól. a festett falakról leestek a képek, látlak-e még valahol? mosolyod csupán régvolt emlék, mely díszes lapok oldalán dereng. lepedő-gyűrődés örzi a tested, illatod virágok közt most is kereng. felébredtek a színes álmok. átlépték a valóságnak küszöbét. felöltötték foltos nagykabátjuk, és könnyezve tekintgetnek szerteszét.
|
|