szavak mentén ballagnak a percek.
lesznek egyre többen, órákat ölelnek.
végül, mint megáradt folyó
bakancsos vándorlás után,
elérik a vers-óceánt.

szavak mentén koppannak a rímek.
csönd ül a termen, a magányból
egy együtt-világba visznek.
vállad átkarolják lágyan,
mondatokból szőtt lelkednek
vetnek gyönyörűszép ágyat.

szavak mentén lélegzünk mi egyre.
ereszkedünk völgybe, mászunk magas hegyre.
hegyről ugrunk fel az égre.
parolázunk Istenekkel,
kérdve: születtünk, mivégre?