sorakozunk mi most az akasztón.
sorsunk mi másra, akasztásra vár.
szétnézünk sötét csendben, aggasztón,
hol van már egy lógni vágyó nagykabát?
felszívom üres, meztelen testem;
reám kabátot kedvvel akasszatok!
felkészítem rá nagyszerű lelkem:
rajtam függeni egy bazi jó dolog.
a fogasok közt én vagyok az első.
a többi hosszú sorban mögöttem áll.
annyian vagyunk, mint égen a felhő,
de hol van már a rámszabott nagykabát?
  nem függ rajtam mostan még senki sem.
  így függetlenül zárom énekem.