az Idő-művész komótosan mossa le hajadról a ráfestett barna festék szemeket. az őszinte hajszálak önként őszbe borulnak. szemed kornyékén apró szarkalábak. a madarak csak néha reppennek, és egyszer az időtlenség kútjába hullnak. nézd a régi képeket! volt sok rossz, de akadt néhány jó alkotás. a múlt becsukta azt a korhadt kaput. mosd le arcodról a rászáradt maszkot, mosolyogj a néződre, és hidd el, hogy lesz még ráadás!
